10 Norwegian phrases that don't exist in English but should
Kos is used to describe the feeling of warmth and friendliness that arises from sharing simple pleasures of life with people you like.
The phrases below are things that the Norwegian language has a unique way of expressing. Check them out, along with their literal translated meanings.
1. Skjerp deg
This phrase does not bode well for you. It usually means you’re making an idiot of yourself. “Skjerp deg” could be translated as “Sharpen yourself up,” and it’s used in all sorts of contexts.
Teachers use it to tell students to pay attention. I yell it at friends who are doing something ridiculous. Cops use it to tell off criminals who are obviously lying to them, parents say it when telling off their five-year old who has just drawn with crayons all over the new wallpaper.
2. Kos(elig)
This is a common feature of all the Scandinavian countries: We have a word to describe the feeling of warmth and friendliness that arises from sharing simple pleasures of life with people you like.
Danish hygge, Swedish mys, and Norwegian kos all describe roughly the same thing. We often try to translate it into words such as “nice” or “cozy,” but those only describe parts of what is “kos” or “koselig.” Kos means cuddling with your friend. Kos means being snowed in at your cabin in the mountains, in front of a roaring fire with cocoa, pastries, and a good crime novel.
Kos is a nice lunch in your school cafeteria. Kos is meeting someone you haven’t seen in ages. Kos is a good party. I have even heard people describe their sex life as “kos.” Our lives revolve around “kos.” Even working hard can be koselig, if you’re doing it with people you like.
3. Glad i deg
This one really makes no sense, because word for word it translates as “glad in you.”
In English, you love anyone and anything you have any kind of affection for. You love your child, your spouse, and your parents. You love your friends. You love pizza. Fair enough, thought the Norwegians, but doesn’t that make it a little hard to distinguish who you care the most about?
After all, just using that phrase indicates you have just as much affection for that guy in your class who you’ve known for two months as you have for your brother whom you’ve known your entire life. That seems a little dumb, doesn’t it?
That’s why we have “Glad i deg.” You are “glad i” your close friends. You “elsker” (love) your girlfriend. Elsker either indicates romantic feelings or the kind of love a parent has for their child. It’s a brilliant system. Parents and spouses will also usually use “glad i deg” for text messages and similar, reserving “elsker deg” for those really special occasions.
Straight guys might use glad i deg to one another, but never elsker deg. If you’ve become fond of someone in Norway, say “jeg er glad i deg.” If you say “jeg elsker deg.” don’t expect to hear from them for a few weeks while they finish freaking out about having moved too fast.
4. Takk for sist
After nearly a quarter century in the country, this one still drives my dear mother insane. “Takk for sist” (Thanks for the last time) is what you say to someone you haven’t seen in a while, typically when you bump into them at a party or something similar. Her problem with it: IT HAS NO EXPIRATION DATE! You’re 42 and you bump into a guy you last saw at your college graduation party? “Takk for sist!”
Your auntie gives you a call after you had coffee with her two days ago? “Takk for sist!” This phrase generally comes in three varieties: if someone says it emphatically, they probably really enjoyed your company and found it memorable. In a neutral tone of voice, it’s simply polite. If the person who says it certainly did not enjoy your company, they might say it in a deeply sarcastic tone. It doesn’t have to be spoken, either. If you find dog doo on your doorstep, it might be a “takk for sist” from the guy you punched in the face at a moonshine party a few weeks ago.
5. Marka
Take a peek into an office in Norway anytime between November and April. See everybody staring out the window? What do you think they’re longing for? Well, some of them are probably longing for the beaches of the Canary Islands or Thailand. The others are staring at the woods in the distance.
They are longing for marka — they so desperately want to go on that little skiing trip. Cross-country skiing in the woods means a few hours of solitude, a workout, and some pretty scenery to boot. Marka is the name of any forested areas that surround a city or town. They mostly exist for recreational purposes: people ski, bike, walk, and camp in them. Buses and (in Oslo) subway lines service them. There are massive parking lots at the entrances to these woods. Marka is civilization. Marka is life.
6. Faen
Yes, everyone’s favorite all-purpose Norwegian swearword. While the actual meaning of the word translates to “the devil,” its usage is far broader. It can be a noun, an adjective, an adverb, a preposition… I yell “faen” when I hurt myself. “Fy faen” is to express surprise or disappointment. Faenmeg is just an intensifier. Faenskap is the kind of mean-ish pranks teenagers get up to. Det går til faen means something is about to go horribly wrong. Give me a swearword in any language, and it can probably be translated to “faen.”
This one is also infamous among Norwegians. We eat a lot of bread — 80 kilos of the stuff per person annually. A rather standard Norwegian breakfast and lunch will consist of some slices of bread with something put on them. The English language has a term for the concept — an “open sandwich,” but no word for “whatever you decide to put on the bread.” That is what “pålegg” is for. Salami, ham, cheese, jam, lettuce — everything you put on the bread (except the butter) is pålegg. Confusingly enough, pålegg can also mean an order of the type given by a police officer to a drunk or similar. Don’t confuse these two.
8. Tøffelhelt
Do you have that friend who always does what his wife and society wants him to do? Whose greatest thrill in life is to put three sugars in his coffee instead of two? Whose last visit to a pub was the night the Berlin Wall fell? He is a tøffelhelt, or a “slipper hero.” There is a certain difference between a “myk mann” (soft man) and a tøffelhelt: The soft man is not afraid to display emotion, he does his share of the housework, and he plays with the kids. But he might also be found watching Champions League football with his buddies after the kids have gone to bed and he has emptied out the dishwasher. He might also speed on the highway, or order the spiciest dish at an Indian restaurant. The slipper hero is not quite so daring.
9. Takk for maten
Some of the etiquette when attending a dinner in a Norwegian home is pretty common. Take your shoes off — we don’t want mud and slush on our floors. Bring a small gift for the host. Show up on time — not late, and certainly not early (since the host may then ask you to pitch in). When everybody is finished eating, everybody says a phrase you have probably never heard. “Takk for maten” just means “Thanks for the food,” and is a way to show gratitude to the cook for the effort she or he took to make the meal. Children in particular are expected to say this. Norwegians who say this abroad often get surprised reactions by the hosts, who assume they thought the food was really, really good.
Visit Norway during the first half of May and it seems like every teenager in the country is dressed in red overalls. This is the most visible part of “russetiden,” a celebration of high school graduation that ends on May 17 — Norway’s Constitution Day. For three weeks (which are, stupidly enough, before exams), high school seniors drink, party, and pull off pranks to let off the steam of 13 years of education. They are called “russ,” wear overalls based on what academic program they attend (red is for general studies, and is by far the most common), hand out “business cards” to little kids (mostly with a raunchy pun on them), and attract disdain from the rest of the populace. The morning of the 17th of May might end in something like this.
Bár egyes elképzelések szerint az internet korában egy országváltás korántsem jelent akkora traumát, mint régebben, hiszen a távolság ellenére a kapcsolattartás akár napi szinten megoldható az otthoniakkal és a külföldre készülő jó előre tájékozódhat a befogadó ország legapróbb jellegzetességeiről is, napjainkban sem szabad leértékelni a nemzetközi migráció egyénre gyakorolt pszichés hatásait.
Tekintve, hogy az országváltás során hátrahagyott fizikai környezet, anyanyelv, kultúra, hiedelem- és értékrendszer az otthon maradt családtagok, rokonok és barátok alkotta társas rendszerrel együtt a külföldre költöző múltjának kiemelkedően fontos részét képezik és igy identitásához szervesen kapcsolódnak, sok kutató a migrációt a teljes személyiséget igénybe vevő krizisnek tartja, amellyel a megküzdés egy egész életen átivelő életprogram lehet. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a külföldi léttel járó nehézségek esetenként bizonyos addikciókra (alkohol-, drog-, internet- vagy társfüggőség) hajlamosithatnak és meglehetősen komplex problémákat hozhatnak felszinre, amik az otthoni környezetben esetleg rejtve maradtak volna, igen lényeges, hogy az idegen kultúrába való beilleszkedés minél zökkenőmentesebben történjen.
A honvággyal és a kulturális sokkal való megküzdés tulajdonképpen már a tényleges költözés előtt megkezdődhet. Mivel a legtöbben nem egyik pillanatról a másikra döntenek úgy, hogy elhagyják hazájukat, az országváltással szükségszerűen együtt járó bizonytalanság csökkentésére a legkézenfekvőbb módszer a célország alapvető jellegzetességeinek feltérképezése még a kiutazás előtt. Természetesen a „lakva ismerszik meg a másik” szabály itt is érvényes és biztosra vehető, hogy a legtájékozottabb bevándorlót is érik majd meglepetések az új hazájában, de a célországra való tudatos ráhangolódás mindenképpen enyhitheti a változásokkal járó szorongást.
Black és Mendenhall (1991) modellje négy szakaszra bontja a külföldön élés élményét: nászutas-, kulturális sokk-, alkalmazkodás- és mester szakasz (ld. 1. ábra). A modell a letelepedést követő időszaktól indul, attól a ponttól, amikor már minden országváltással kapcsolatos hivatalos kérdés megoldódott. Mivel azonban a letelepedés is érzékenyen érinti a külföldön élő emberek lelki békéjét, röviden kitérek ennek a szakasznak a kihívásaira is, mielőtt belekezdenék a modell szerinti szakaszok és az egyensúly taglalásába.
Letelepedés
A külföldre költözés első napjaiban több bürokratikus problémát is meg kell oldania az újonnan letelepülőnek. Ilyen feladat például a lakáskeresés és otthonteremtés, a hivatalos szervekhez való bejelentkezés, vagy a lakókörnyezet megismerése. Ezeknek a feladatoknak az intézése általában viszonylag rövid ideig tart, viszont a sürgősségük és a külföldi ország hivatali rendszerében való járatlanság miatt nagy stresszt jelent az emberek számára. Tapasztalataim szerint a külföldön élők az első napokban és hetekben annyira időnyomás alatt érzik magukat, hogy sajnos még a stressz feloldásában és én-időteremtésben megoldást jelentő alapos önelemzést is elutasítják. Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut Ferenc József császár, akinek a komornyikja egy reggel a következőképp szabadkozott az udvari orvosnak: „Őcsászári felsége elnézést kér, de le kell mondania a mai vizitet, ugyanis gyengélkedik ma reggel.”
Nászutas szakasz
Szerencsére ezt az igen stresszes időszakot egy kellemesebb nászutas szakasz követi. Természetesen nem véletlen ennek a szakasznak az elnevezése. Ebben az általában három-hat hónapban ugyanis teljes mértékben rózsaszín szemüvegen keresztül látják az emberek a külföldi országot. Emlékeznek arra, milyen érzelmek szoktak Önökben kavarogni egy párkapcsolat elején? Vagy egy tengerparti nyaralás első napján? Pontosan ilyen állapotban élik meg a külföldön élők is az idegen országot kezdetben. Izgalmasnak találnak mindent, ami más, mint az otthon megszokott; nem győznek betelni a sok újdonsággal, boldogan fedezik fel az ismeretlen kis utcákat, a sok kulturális látnivalót; élvezik, hogy mindig új emberrel ismerkednek meg, és végre kiszakadtak az otthoni, megszokott közegből. A külföldön élő emberek lelki egyensúlya ilyenkor is felborul, csak épp a pozitív érzelmek javára.
A nászutas szakasz azonban nemcsak a lelki béke szempontjából jelent kihívást, de hovatartozásukat illetően is eltolódik ilyenkor az egyensúly, méghozzá a régi otthontól az új ország felé. A frissen külföldre érkezett embereket gyakran annyira lefoglalják az aktuális kérdések és élmények, hogy hajlamosak elfeledkezni régi kapcsolataikról, ami viszont hosszú távon a gyökereik elvesztéséhez vezethet.
Kulturális sokk
A modell szerint a külföldön élő emberek hozzáállásában a kiköltözés után kb. fél évvel egy „szemüveg-csere” történik: a rózsaszínt a régi otthon kapja meg, míg a feketét az új ország. Így egyensúlyról továbbra sem beszélhetünk, inkább a másik véglet megtapasztalásáról, amit a modell kulturális sokknak nevezett el. Adler (1975) szerint ez a sokk természetes érzelmi reakció, ami annak köszönhető, hogy a saját kultúránkban tanult viselkedések már nem jelentenek megoldást az új ország kultúrájában, viszont még nem telt el annyi idő, hogy megtanulhattuk volna, mikor milyen viselkedés a megfelelő az adott országban. A külföldön élő emberek ilyenkor gyakran tanácstalannak és bizonytalannak érzik magukat. Előfordul, hogy félelemről, gyakori haragról, könnyű irritálhatóságról vagy depresszióról panaszkodnak, esetleg becsapva vagy kiközösítve érzik magukat (Ward et al., 2001). Sokan ilyenkor inkább a négy fal között maradnak, és szabadidejüket a családjukkal, otthoni barátaikkal való beszélgetéssel töltik, hiszen azt a világot legalább jól ismerik, biztonságban érzik magukat.
Alkalmazkodás
Az aktív egyensúlykeresés szakasza a kulturális alkalmazkodási fázisban kezdődik el. Ebben a fázisban a külföldön élő emberek lelki egyensúlya már nagyjából helyrebillent, megkezdődik az ideális egyensúly keresése a régi és az új ország között. Ez az az időszak, amikor a külföldön élők megtanulnak mindkét országban élni, rugalmasan alkalmazkodni a kulturális különbségekhez, és kialakítják saját megoldásaikat a két ország közötti váltásra. Tipikus kérdések, amelyek ilyenkor felmerülnek:
• hol az otthon?
• hová tartozom?
• mi az identitásom?
E kérdések megválaszolásával nő önismeretük, fejlődik személyiségük. Schneider és Asakawa (1995) kutatása szerint négy területen mutatható ki leginkább személyiségfejlődés külföldön: önállóság és függetlenség terén, önbizalommal kapcsolatban, személyes határvonalak meghúzása és megtartása vonatkozásában, valamint az intim kapcsolatteremtésben.
Mester szintű kulturális alkalmazkodás
Az interkulturális alkalmazkodás modellje szerint a folyamat utolsó szakaszában a külföldön élő emberek megtanulják mester szinten menedzselni életüket a két kultúra között, és lassan stabilizálódik helyzetük. Ebbe a szakaszba lépve kialakul új identitásuk, megtalálják helyüket az új környezetben, és ezt közvetíteni is tudják mások felé. Nagyon fontos ugyanis a harmónia szempontjából, hogy a változást, ami külföld hatására végbement az emberekben, az otthon maradtak is valamilyen szinten legitimizálják. Sok ember számára például konfliktust és stresszt jelentett a hazalátogatás, mert nehéz volt bekapcsolódniuk az otthoni szeretteikkel folytatott beszélgetésbe, kívülállónak érezték magukat, akiket nem ért meg a családjuk, ugyanakkor ők maguk sem tudják mire vélni az otthon végbement változásokat. Ilyen esetekben megoldást jelenthet, ha a külföldön élő ember megtanulja, hogyan tud „mássága” ellenére is intim kapcsolatot kialakítani a környezetével.
Összességében tehát láthatjuk, hogy a külföldön élés számos kihívást tartogat az egyensúly megtartása szempontjából, amelyek a legtöbb esetben a lelki békével és identitással kapcsolatos egyensúlyi kérdéseket feszegetik.
Du kommer aldri til å kunne forutse alle spørsmål som du kan få på et intervju, men du kan forberede deg ved å utarbeide effektive og kortfattede svar på spørsmål som ofte forekommer. De fleste intervjuere kommer til å stille spørsmål i stil med dem under for å finne ut av søkerens evner og kvalifikasjoner og om han eller hun passer til jobben og på arbeidsplassen.
1. Fortell om deg selv! Dette pleier å være det innledende spørsmålet ved et intervju. Dessuten er det et av de vanskeligste å svare på hvis du ikke er forberedt. Tenk på at den som intervjuer ikke vil vite hvilket fotballag du heier på eller hva for slags uvanlige fritidsinteresser du har. Når du får dette spørsmålet har du omtrent et minutt på deg til å markedsføre alle dine år med erfaringer og kunnskaper og din personlighet innenfor rammen for den jobben som intervjuet gjelder. Kom til saken og selg dine yrkesmessige kunnskaper. Utarbeid noen korte setninger som viser at du har det som kreves for jobben erfaring, beviste resultater og viljen til å bidra.
2. Hvorfor skal vi ansette deg? Et tips når det gjelder å svare på spørsmål om deg selv i forhold til dine konkurrenter er å bruke spesifikke detaljer. "Alle kommer til å snakke i generelle termer, så du må skille deg litt ut", sier Linda, lærer fra Halmstad. Gi konkrete eksempler som viser at du er den som passer best til jobben. Linda sier at hun ville ha lagt vekt på de tingene som hun har oppnådd og utrettet i løpet av sin karriere som er relevante for den ledige stillingen og også sin erfaring når det gjelder å møte ulike typer elever og håndtere ulike situasjoner i skolen. Trekk fram de kvaliteter du har og som virkelig er verdifulle for firmaet.
3. Hvorfor vil du jobbe her? Hva vet du om firmaet vårt? Peter, lege i Umeå, sier at det er viktig å gjøre etterforskninger når man skal svare på disse spørsmålene. "Jeg ville ha utnyttet denne anledningen til å vise hva jeg vet om firmaet og, enda bedre, få fram hvordan jeg ville passe inn der." Susanne, personalsjef i Linköping, sier at hun ville ta opp spørsmål og utfordrninger i firmaet for å vise hvor mye hun visste. "Jeg pleier å snakke om inntekter, antall ansatte og også om utfordringer innenfor bransjen og hvordan mine erfaringer kan bidra i sammenhengen", sier hun. "Jeg ville belyst saker som jeg har gjort i liknende firmaer og som ville kunne løse problemene deres."
4. Hva er dine svakheter? Hemmeligheten bak svaret på dette spørsmålet ligger i å utnytte svakhetene dine til din fordel. "Jag ville prøve å vende svakhetene mine til styrker", sier Tina, som er advokat. "Hvis min svakhet for eksempel er at jeg er utålmodig ville jeg ha sagt at jeg takket være det har lært meg å ta visse forholdsregler for å sørge for at jeg beholder roen og lydhørheten." Sørg bare for at du gir et riktig svar på spørsmålet. Ingen er perfekt, så ikke prøv å late som du ikke har noen svakheter.
5. Hva var det du ikke likte med den forrige jobben din? Hvorfor sluttet du der? Du må være forsiktig når det gjelder denne typen spørsmål og passe på at du ikke høres bitter ut. "Jeg ville aldri kritisert min forrige arbeidsplass, sjefen eller mine tidligere kolleger", sier Tina. Du må ha god kjennskap til den jobben du søker for å kunne vende dette spørsmålet til et positiv spørsmål. Det beste er kanskje å si at du virkelig likte mange sider ved jobben din og deretter fokusere på hvordan du med denne nye jobben kan få anledning til å bidra mer på et visst område som er sentralt for stillingen.
6. Hva gjør du om fem år? Intervjueren vil ikke høre at du har som mål å seile i Vestindia eller å arbeide i en annen bransje. Du må fortelle om hvilke mål du har for den aktuelle jobben. På denne måten viser du at du kjenner til bransjen og firmaet og at du er motivert å lykkes der. Sanna, markedsføringssjef i et stort bilutleiefirma, sier at hun ville svare noe som hører sammen med hennes område, som at hun ser seg selv som ansvarlig for firmaets kommunikasjon.
Forberedelse er en forutsetning for at du skal kunne svare på spørsmål på en rolig og sikker måte. Tenk alltid på at intervjueren hvordan spørsmålet enn lyder prøver å finne ut om du passer inn i firmaet og kan bidra med noe positiv til jobben.
Néha még a tapasztalt utazókat is összezavarhatja a légitársaságok eltérő kézipoggyász szabályzata. Mondhatjuk azt, hogy ahány cég, annyi szabály. A diszkont légitársaságoknál már megszokott, hogy a feladott csomagért fizetni kell, illetve ezt a trendet egy-egy hagyományos cég is követi –például a KLM a legolcsóbb árkategóriában – ami még tovább nehezíti az eligazodást.
Időnként a jól megszokott dolgokon is változtatnak, ahogyan a társaságok érdeke és a profit növekedés kívánja. Ilyen emlékezetes változás volt, amikor a Wizzair a normál méretű kézipoggyászt fizetőssé tette és mára már csak egy kisméretű (kb. egy kisebb hátizsák) vihető fel díjmentesen a fedélzetre.
Ennek az intézkedésnek homlokegyenest az ellentétét vezette be a Ryanair, amikor az addig szigorúan vett csak „1 darab kézipoggyász”, mellé még egy kisebb csomag felvitelét is engedélyezte a repülőgépre, illetve sokkal elnézőbb az 1-2 centiméterrel a megengedett méret fölötti táskákat illetően.
(fotó: Getty Images)
Aki sokat utazik, biztosan látott már olyat, hogy valaki éppen a méretező keretbe izzadva próbálja beletuszkolni a szemmel láthatóan is túlméretes csomagot, vagy éppen a méretből kilógó kerekek miatt fejét vakaró utast. Igen, a méretbe a táska minden tartozéka, így a kerekek, a húzókeret és a fogantyúk is beszámítanak.
Az ilyen esetekben jelentős pótdíjjal sújthatják az ügyfelet, mint ahogyan a megengedett kilókat túllépő feladott poggyászunkkal is váratlan kiadásokra lehet számítani.
Tehát érdemes a váratlan kiadásokat és helyzeteket elkerülni és pontosan tájékozódni a a csomagok maximálisan megengedett méretéről, súlyáról és darabszámáról.
Ne feledjük: a megadott méret a felső határ, de lehet kisebb bőrönddel is utazni. Praktikusan csomagolva egy hosszú hétvégére vagy rövidebb útra is kényelmesen el lehet benne férni.
(fotó: Getty Images)
Egy jól megválasztott és megfelelő méretű esetleg drágább bőrönd évekig kiszolgálhat minket, de ha csak egy „picit nagyobbat” választunk az minden alkalommal idegeskedésre és nem kívánatos költségekre adhat okot.
Az utazás tervezését segítve a poggyász információkat légitársaságonként az Autóbérlés Online az alábbi táblázatba gyűjtötte össze:
Néha, ahogy nálunk is előfordul. Nyáron a barátnőim teljesen le voltak döbbenve milyen meleg volt: rövidnadrág, póló, ragyogó, égető napsütés. Se hideg, se sötét. Mármint éjfélkor igen, de akkor már vagy alszik, vagy bulizik az ember. Télen pedig világít a mindent belepő, csodás hótakaró.
2. tévhit: az emberek rengeteg alkoholt isznak, többet, mint bárhol máshol (mert ugye mindig hideg és sötét van).
Valóság:
Ha az egyetemistáknál és fiataloknál ragadunk le, úgy tapasztaltam nem isznak többet. Csak máshogyan isznak. Ráadásul az árakról ne is beszéljünk. Nálunk még csak-csak megengedhető, hogy a bárba vagy a szórakozóhelyre beesve is vegyünk egy-egy pohár bort, sört vagy koktélt. Itt viszont mindenki jól betankol, hogy kitartson a buli végéig és vagy sikerül belőni a tökéletes mennyiséget, amivel még beengednek, vagy hát nem…
3. tévhit: azért jönnek olyan sokan norvégok Magyarországra tanulni, mert ott nincs orvosképzés (meg persze mert ugye otthon jobb is – a kormány álláspontja) / Azért jönnek Magyarországra olyan sokan norvégok orvosképzésre, mert a hazai oktatásnak nagy presztízse van Európában, és azon túl is. (Általános álláspont.)
Valóság:
Azért jönnek hozzánk, mert rengeteg embert nem vesznek fel, pedig beadják az összes lehetséges helyi képzésre a jelentkezést (ami ingyenes még mindennek a tetejében). Szóval azok kerülnek hozzánk, akik kimorzsolódnak a norvég rostán. Vannak olyanok, akik maradnak és vannak olyanok is, akik csak bemelegítenek nálunk.
4. tévhit: Norvégia a legdrágább.
Valóság:
Ha abszolút értékben nézzük, akkor megközelíti a top 5-öt, viszont ha a relatív értékét vesszük a dolgoknak, a magyar keresetekhez képest Magyarország sokkal drágább. Ez a szomorú igazság. Nehéz elképzelni, hogy otthon valaki önfenntartó legyen két nap pincérkedéssel például. Nekem nem sikerült.
5. tévhit: A norvégok síléccel a talpukon születnek.
Valóság:
Majdnem. Rengeteg sífutó apuka után kötött babaszánkóban utaznak igazán apró gyerkőcök fel-le a városból szerteágazó, télen hófedte túrautakon.
6. tévhit: Csak az olaj miatt megy ilyen jól minden.
Valóság:
Ez azért is összetettebb, mert az olajkitermelés egyik húzó országa, Oroszország, például nem jóléti állam, és nem pont a szociális juttatások ápolgatását juttatja eszünkbe. Ráadásul a norvégoknak van egy Olajalap nevű nemzeti megtakarításuk, ahova az olajbevételek nagy része vándorol minden hónapban, arra az esetre, ha egyszer csak elapadnának a források.
7. tévhit: Sok halat esznek.
Valóság:
Közepesen sokat. Többet, mint mi, de nem olyan rengeteget, mint gondolnánk. Ráadásul a legpopulárisabbnak tűnő és leggyakrabban készített étel (persze nem családi közegben) a polse&lumpe, ami tulajdonképpen a hot dog norvégosított, egyszer használatos, grillen elkészített verziója, pirított hagymával és gyakran majonézes rákkal vagy krumplival.
8. tévhit: Felfele pöndörödő manó orruk van és főként szőkék.
Valóság:
A legtöbbjüknek csak akkor pöndörödik fel az orra, ha felfele néznek, és habár sok szőke norvég van, az embernek nincs az a benyomása, hogy akkor ő most kivirít a tömegből barna hajjal, vagy akármilyen bőrszínnel.
9. tévhit: A norvégok nagyon udvariasak.
Valóság:
Ez attól is függ, milyen nyelven szólalnak meg. Míg gyakran ugyanaz a személy norvégul „Kaffe”-ként adja le a rendelését, addig angolul, ez „I would like a coffee”-ként hangzik el. A norvég nyelvet ilyen szempontból megdöbbentően leegyszerűsítve és mindenféle udvariaskodástól mentesen használják. Lassan kezdek belejönni, hogy ne vegyem lelkemre a mindenféle formulától mentes, kérést helyettesítő direkt közléseket.
10. tévhit: A norvégok ridegek és nem barátságosak.
Valóság:
Ez így nem egy fair és helytálló kijelentés, viszont az egyik legelterjedtebb sztereotípia. A norvégok furcsák, mint ahogy mi is furcsák vagyunk, viszont abban nagyon hasonlóak, hogy sokkal jobban megnyílnak, ha az ember beszél norvégul. Ennek nem csupán praktikus okai vannak, hiszen itt szinte mindenki fantasztikusan beszél angolul, hanem egyfajta falbontogató hatása van. Talán pont az angol miatt is, ami azt mutatja, hogy mi, akik ide helyeztük át az életünket, nem kényelmesedtünk el és nem érezzük úgy magunkat, mint aki beleült egy kád langyos vízbe. Ha viszont mégsem menne olyan gyorsan a feloldódás, a 2. pont letesztelésével minden gond elszáll. Hátha mégsem mondtam igazat. Végülis az, hogy mi tévhit és mi a valóság csak konstrukciók, amit az is jól mutat, amikor egy tévhitet valóságként kezelünk, a valóságot pedig nem hisszük el. Mármint ha létezik egyáltalán egy darab univerzális valóság…
Kos is used to describe the feeling of warmth and friendliness that arises from sharing simple pleasures of life with people you like.
